Húsvét őszinte vallomása
Nyuszi, galambok, kutyák, tigris: mi a közös bennük?
Mindegyik állatot gyakran használják a nézők szórakoztatására.
A bűvészetben, és távoli rokonában, a cirkuszi előadásokban is gyakoriak voltak régen az állatos mutatványok. Nyuszi a kalapból, galambok az ingujjból, tűzkarikákon átugráló tigrisek: ezek mind-mind olyan klasszikus trükkök, amiket imádott a közönség, ma már mégis egyre kevesebbszer találkozunk velük.
Miért tűntek el az állatos mutatványok a show-bizniszből?
A válasz egyszerű: az állatok használata megosztó, ezért egyre kevesebb bűvész, vagy cirkusz meri bevállalni. Aki állatokkal dolgozik, az nagyon sok támadást kap, főleg az állatvédőktől: sajnálják a nyuszit, mert a fülénél fogva húzzuk elő a kalapból, a galambot, mert be van szegény zsúfolva a frakk ujjába, a tigrist, mert a lángoló karika félelmetes lehet számára.
Nos, el kell árulnom egy nagy titkot: aki állatokkal dolgozik, annak a legtöbb esetben az állata nem egy eszköz, hanem családtag, akivel ugyanolyan jól bánik, mint otthon a saját kutyájával.
(Természetesen vannak borzalmas cirkuszok, és biztos vannak nagyon rossz bűvészek is, akik nem bánnak jól az állataikkal, ők megérdemlik az állatvédők és a közönség minden haragját. Én most a jó bűvészekről és a jó idomárokról beszélek.)
A tapsifülesnek nem fáj, ha megfelelően fogják meg a fülénél, a galamb rövid ideig vígan elvan kis helyen is, és a tigrist is hosszan és lépésenként szoktatják a tűzkarikához, amíg az ugrás sima rutinfeladat lesz neki. És bár ezt mi tudjuk, de a közönség nagy része nem: az előadóművészek pedig inkább új mutatvány után néznek, mint hogy megbántsák saját közönségüket.
Az alábbi videóban egy olyan kolléga, aki mesterien bánik galambjaival.
Én és az állatok
Jogosan merülhet fel a kérdés: ha ennyire pártolom az állatokkal való bűvészkedést, akkor nekem miért nincsenek állatos számaim? Hiszen egy fia tigris nem sok, annyit sem szoktam magammal vinni a fellépéseimre.
Nos, elárulom, hogy ritkán bár, de szoktam állatokkal dolgozni: néha, ha felkérnek, szoktam nyuszit varázsolni, és 3 galamb várja otthon, hogy időnként megmutathassa magát a nagyérdeműnek. A rendelhető bűvészműsoraimban ritkán jelennek meg, ők ugyanis igazi primadonnák: kizárólag az Operában hajlandók fellépni, ott is csak évente egyszer, a Hófehérke balett előadásán. De az micsoda előadás;)
De az igazi ok, amiért csak nagyon-nagyon-nagyon ritkán dolgozom állatokkal, az, hogy…
Őszinte vallomás
Félek az állatoktól.
Nagyon.
Mindegyiktől.
A gyerekzsúrok során például már sok vidám pillanatot szereztem a szülőknek azzal, hogy addig ültem a kocsiban ijedt fejjel, amíg el nem zárták a jelenlévő összes macskát és kutyát, még ha ez cuki kölyköket, vagy ici-pici ölebeket jelentett is.
Az Operaházas fellépéseken pedig külön idomár foglalkozik a galambokkal: ő tanította meg nekik, hogy ne repüljenek el, ő engedi ki őket az utazókalitkából, és ő fogja be a madarakat a műsor végén.
A sors iróniája az, hogy én igazából nagyon szeretem az állatokat – csak egy kicsit messzebbről.
De vannak olyan felkérések, amikor egyszerűen lehetetlen nemet mondani az állatokra. Például amikor egy lottóreklámhoz kértek fel, hogy varázsoljak elő egy nyuszit egy kalapból.
Hát hogyan is utasíthattam volna ezt vissza?
A mutatvány során egy hölgy bebújt a dobozba, és őt kellett nyuszivá változtatnom: a nyuszit a tapsifülénél fogva kellett volna kihúznom a dobozban található cilinderből. De ahhoz meg kell ám fogni! A nyúl pedig egy nagyon veszélyes állat (legalábbis az én szemszögemből), fogai vannak, meg minden!
Ahhoz, hogy ezt a rettenetes dilemmát feloldjam, egy másik bűvésztrükkhöz folyamodtam: lyukat beszéltem a rendező hasába. Elmagyaráztam, hogy az állatvédők biztosan nagyon rossz néven vennék, ha a nyuszit a fülecskéinél fogva cibálnám elő, de lehet, hogy az is zavarja őket, ha a hasánál fogom meg. Jó lenne, ha a reklámot nem érné ilyesfajta támadás, ugye?
Végül sikerült meggyőznöm, hogy az lesz a legjobb, ha hozzá sem nyúlok a nyuszihoz: cilinderestül emeltem fel a jószágot, és úgy mondta kis nyuszihangján: Mennyiii???
Trükkös, ugye: