Egy bűvész karácsonya – és szilvesztere
Kíváncsi vagy, hogyan ünnepelnek a bűvészek? A karácsony természetesen mágikus hangulatban zajlik nálunk, ilyenkor jön igazán jól az a sok különleges képesség, ami egy bűvészben rejtőzik.
Olvass tovább és elmesélem, milyen, amikor igazán varázslatos az ünnep!
December 24.
Reggel mindenki mosolygósan ébred a családban, hiszen ma karácsony van!
Ha az időjárás nem kegyes hozzánk, akkor a reggelem általában úgy kezdődik, hogy varázsolok némi havat – no nem sokat, csak olyan 40-50 centit a ház köré, és persze a kedvenc csúszkálódombunkra, mert az ünnepi hangulathoz elengedhetetlen, hogy el tudjunk menni szánkózni egy nagyot.
Amikor már kellően elfáradtunk, és farkaséhesek vagyunk, hazamegyünk egy szerény ebédre. Csak keveset eszünk természetesen, hiszen estére lesz majd finom, nagy, karácsonyi vacsora. :)
Az ünnepi készülődés
Ebéd után kezdődik a bűvész igazi munkája. Feltűröm ingujjamat, felveszem a varázskötényemet, és belevágok a sütemények elővarázsolásába: egyik a másik után bújik ki a cilinderből.
Általában bejglikben vagyok a legjobb, csak a mákosat nem annyira szeretem, mert utána még januárban is mákos marad az összes bűvészkellék, amit nehéz megmagyarázni egy-egy előadás alkalmával.
A sütemények tetejére porcukrot hintek a varázspálcával, és voilà, el is készült a desszert!
Maga a karácsonyi vacsora egy kicsit bonyolultabb, halászlét sajnos még én sem tudok előhúzni a kalapból. Ehhez csinos asszisztensem segítségére van szükségem, aki felteszi a lábost a tűzhelyre, míg én egy különleges mozdulatsorból álló mágikus szeánszot hajtok végre, amitől a víz forrni, buzogni kezd, majd megjelennek benne a finom halfalatok is.
A készülődés végére hagyom a fát: begurítom a legnagyobbik varázsdobozomat a nappali közepére (azt, amelyikből Joulipukki-t is elővarázsoltam anno, és amelyikből karácsonykor még mindig finom Mikulásillat árad), veszek egy nagy levegőt, elmormolok néhány Abrakadabrát, összeütöm háromszor a sarkaimat a piros cipellőben… azaz bocsánat, az egy másik mese. Egyszerűen csak belenyúlok a varázsdobozba, és előhúzom a tökéletesen szimmetrikus, finom illatú és természetesen teljesen feldíszített karácsonyfát.
Kész a vacsora, kész a fa, felgyúlnak a fények, és egy halk csengettyű jelzi, hogy kezdődhet az ünnep!
Ezt a képet az egyik kedvenc budapesti szállodámban fotóztam az egyik fellépésen. Gyönyörű, igaz?
Ébresztő!
Általában a csengettyűszóról hamar kiderül, hogy voltaképpen a vekker hangja, ami azt jelzi, hogy ideje felkelni: sok dolog vár ma még rám.
Sajnos a bűvészet illúzió csupán, nem igazi varázslat: a tenyeremből repülő hópelyhek nem állnak össze vastag hótakaróvá, és a bejglit is csak akkor tudom előhúzni a kalapból, ha valaki megsütötte előbb.
Szóval rendes családapaként segítek a családomnak a készülődésben, és ha fel is kötöm a varázskötényt, azt csakis azért teszem, hogy össze ne lisztezzem a ruhámat sütés-főzés közben.
Idén is családi körben, a kedvenc töltött káposzta-halászlé-süteményeim bűvkörében ünnepeltünk. Gondolom Ti is érzitek, hogy ez a három nap villámsebességgel elrepül és az előadók többsége ilyenkor már a következő fellépéseken agyal, ami jelen esetben a szilveszteri bulikat jelenti.
Szilveszter
A szilveszterem viszont csakugyan varázslatosan telik: amíg mások buliznak, én általában a bulik helyszínén gondoskodom a szórakoztatásról, az év utolsó napjaiban sok felkérésnek próbálok eleget tenni. Csoda hát, ha az éjfél már évek óta az autóban ér?
Ilyenkor félreállok egy pár percre, és koccintok a bűvész-asszisztensemmel: én természetesen alkoholmentes gyerekpezsgőt iszom, neki pedig jár egy kis üveg igazi:)
Így ünnepel egy igazi bűvész decemberben!
Varázslatos karácsonyt és boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak! Jövőre találkozunk! ;)